Egy részről szomorú vagyok, mert szép sorozatot produlált a csapat, amelynek most vége.
Másrészről nem történt tragédia, mert kiemelkedően jó, küzdelmes és sportszerű  mérkőzést vívtunk Vecsésssel. Olyan játékot produkáltak a lányok, amilyet még sohasem: ötletesen, sok mozgással, jobbnál jobb megoldásokat bemutatva. Jól együttműködtek az egymás mellet játszó játékosok.
Kreatív támadójátékunk és hatékony védekezésünk révén 0-3 -ról, 11-10-re hoztuk a félidőt.
Sajnos a szünet nem tett jót nekünk, Vecsés jobban kezdett és egyenlíteni tudott. Majd gól itt, gól ott.
Ezután egy kicsit elfáradtunk, (amiben közrejátszhatott az elmúlt heti sérülés és betegség hullám) és  7 percig nem dobtunk gólt, pedig a helyzeteink megvoltak, de a befejezésbe mindig hiba csúszott.
A hajrába hiába mozgósítottuk a tartalékainkat és vettünk elő még egy nagy adag lelkesedést, a kialakult hátrányt nem tudtuk ledolgozni.
Egy jó ellenféltől kaptunk ki minimális különbséggel.

Sülysáp ellen az eddig kevesebb játéklehetőséghez jutó játékosaink kaptak (volna) főszerepet. Ugyan hoztuk a kötelezőt, de a hozzáállás és a teljesítmény hagy némi kívánni valót maga után...