|
In memoriam Batta kupa 2008/2009
dra 2009.09.01. 21:53
Egy kis nosztalgiázás az elmúlt szezonról.
Jó szórakozást!
Batta kupa 2008/2009 visszaemlékezés
2008 augusztusában, amikor neveztünk a kupába, kicsit félve tettük. Akkor még nem tudtuk, hogyan sikerült a felkészülésünk, csupa városi csapat (Szhbatta, Vecsés, Érd, Jászfényszaru)… Ellenben viszont kíváncsiak is voltunk, hogyan tudjuk felvenni a versenyt ellenük, mire leszünk képesek a 10 hónapon át tartó verseny sorozatban. Célként Jászfényszaru és Sülysáp megelőzését tűzte ki a csapat és szerettünk volna partiban lenni a „városiakkal”.
És elkezdődött! Első játéknapon győzelem Vecsés (akkor még nem gondoltuk, hogy a végén a legfőbb riválisunk lesz) és (a túlkoros, ezért versenyen kívüli) Érd ellen! Mindkettő sima győzelem (12-4, 12-6). A sikerek újabb lökést adtak a csapatnak a hétköznapi munkához. Az edzés látogatottság 95 %-os, csak indokolt esetben fordult elő hiányzás.
A következő fordulóban Jászfényszaru és a házigazda, Százhalombatta következett. Az előbbit addig tétmérkőzésen nem sikerült még legyőznünk, így nagyon örültünk a 10-3-as félidőnek és a 16-9-es végeredménynek. Százhalombatta hozzánk hasonlóan veretlen volt és vezették a tabellát jobb gólkülönbséggel.
Igazi rangadó volt kilátásban. Minden mellettük szólt: hazai pálya előnye, képzettebb, kiváló adottságokkal rendelkező játékosok, korkülönbség. A csapat azonban felnőtt az ellenfélhez és 6-6-os félidő után 12-10-re győzedelmeskedett. Hatalmas öröm a meccs után és hazafelé… A csapat kezd összekovácsolódni, képesek küzdeni egymásért a pályán és megvan a barátság azon kívül! Jóleső érzés az edzők, kollégák elismerő szavai a csapatról!
A következő, novemberi játéknapon már a veretlenség megőrzése volt a cél. Sülysáp ellen ez viszonylag könnyen ment, bár a félidő kicsit vízilabda mérkőzésre emlékeztet, 3-3. Az első félidőben a csapatunk 96-os gárdája lépett pályára, és akkor még csak erre voltunk képesek. A második félidőben 13-2-re diadalmaskodtunk, összesítve 16-5-re nyertünk! Újabb öröm és egy kis elbizakodottság a csapat körül…
Következett Vecsés, akit ez első játéknapon jól „elvertünk”, tehát a papírforma szerint miénk a két pont. A két mérkőzés között „buli, fanta, haverok” és egy kis széf játék az öltözőben! Pedig voltak figyelmeztető jelek vecsési részről: elverték Batta csapatát, heti ötször edzettek és látványos volt a fejlődés a játékukban.
A mérkőzés elkezdődött, de a mieink még az öltözőben voltak, legalábbis fejben: folyamatosan ütemeket késtünk, lemaradtunk a sánccal, a kapusukat naggyá tettük a gyenge helyzetkihasználásunkkal, pedig a ziccereket jól kidolgoztuk, de abból mindig mi kaptuk a gólt (leindítottak bennünket, úgyhogy a saját fegyverünkkel vertek meg bennünket, legalábbis az első félidőben). Az állás 2-7. A szünetben mindenki nagyon maga alatt volt, csak kevesen hittek a feltámadásban, ami bekövetkezett a második félidőben. Zsu, csapatkapitány módjára húzta magával a csapatot, a félidő elején zsinórban 3-szor volt eredményes (összesen 6-szor talált be), és kiváló védekezéssel tartotta a lelket a csapatban. Feljöttünk ugyan 6-9-re, de újabb zsinórban bekapott 4 gól. De nem adtuk fel és a hátra lévő 8 percben 8 dobott gólunkra csak 2-vel tudtak válaszolni úgy, hogy a vége előtt 30 mp-el mi vezettünk 14-13-re, de egy kiállítás és egy hetes végleg megpecsételte a sorsunkat! 14-14 a vége, aminek mi örülhettünk volna, de a lányok szomorúak voltak…
A decemberi forduló hazai pályán zajlott és túlvoltunk már nagyon sok mindenen (edzőtábor, kupák, Adidas bajnokság, rengeteg edzés), úgy éreztem, hogy elfáradtunk, a csapat is, én is. Senkinek sem hiányzott már karácsony előtt ez a két meccs. Hosszú és sikeres 5 hónap volt mögöttünk. De jött Érd és Jászfényszaru. Érd túlkoros és versenyen kívüli, felvettük velük a harcot, de a cél az volt, hogy mindenki szerephez jusson hazai pályán (így sok volt a 3-4 évnyi korkülönbség), de úgy gondolom, hogy helytálltunk (9-16). Jászfényszaru ellen jól kezdődött, 8-3-as félidő után, arra gondoltam játszanak a fiatalabbak is, ezért felforgattam a csapatot. Sajnos ezt észrevették a szarusiak is és kihasználva a gyengébb pontjainkat feljöttek 11-10-re izgalmassá téve a meccs végét, amit végül is nagy nehezen sikerült csak 12-10-re hoznunk. Veretlenül vezettük a tabellát az újévre (augusztusban még álmodni sem mertük).
Az új év Adidas bajnoksággal kezdődött, majd a rákövetkező hétvégén játszottunk a kupában Százhalombatta és Sülysáp ellen. Izgultunk a battai meccs előtt ezért nagyon komolyan is vettük mind a ráhangolódást, mind a bemelegítést. Ekkora már kialakult és elfogadottá váltak a mérkőzés előtti „szertartások”. Jól sikerült bemelegítés után kiválóan kezdtük a meccset 6-2 a javunkra a félidőben. Kata vezetésével tökéletes védekező és támadó játék. Emlékezetes még Franca 33-35 méterről szerzett gólja a félidő utolsó másodperceiben. Jó hangulat a szünetben. Megnyertük? Még nem, de ugyan ott folytattuk, ahol abbahagytuk: már 12-3-ra vezetünk, jöhetnek a fiatalabbak. Lelkesek, hajtanak, így a vége 14-10 a javunkra. Hatalmas ünneplés, szép szülinapi ajándék, köszönöm. Sülysáp ellen ismét fiatalok, győzelem, 10-7.
Februárban két versenyen kívüli mérkőzést játszottunk, Érd visszalépése és Vecsés távolléte miatt. Jászfényszaru ugyan „megvert” minket, de akkor nem az eredményesség volt a fő, hanem a csapattaktikai elemek gyakorlása (amiből később sokat profitáltunk), valamint a játéklehetőség biztosítása az addig kevesebbet játszók számára. Batta ellen felszabadult játékkal könnyedén nyertünk.
Márciusban ismét az utóbbi két csapattal játszottunk tétmérkőzést hazai környezetben. Négy hetes kemény felkészülés után, jól sikerült a ráhangolódás: az előző hétvégén nyertük meg a Bon Őr kézilabda tornát, Tápiószentmártonban. Jászfényszaru nem tanúsított nagy ellenállást, a megszokottól gyengébb játékkal is simán nyertünk 12-5-re. Százhalombatta ellen nagyon készültünk (kicsit félve tőlük). Határozott védekezéssel és kreatív támadó játékkal (Dóri vezérletével, aki a két meccsen 13 gólig jutott) nyertünk 16-12-re, és mivel kikaptak Vecséstől is már 7 ponttal, veretlenül vezettük a tabellát.
Látva a vecsésiek rohamos fejlődését lelkes felkészülésbe kezdtünk: javítottunk az erőnlétünkön, csiszoltunk a technikán, gyakoroltuk a támadási variációkat, változtattunk a felállásunkon, videón elemeztük az ellenfelünket. Mindent beleadtunk a siker érdekében…
Kóka-Vecsés: ez a mérkőzés sem kezdődött jól, 4. perc 3-1 oda. Majd fokozatosan belejöttünk és 12 perc játék után 6-6-ot mutatott az eredményjelző. Gól itt, gól ott és hatalmas küzdelem. Mi jöttünk előnnyel a szünetre 11-10 ide!
Sajnos a szünet megtörte a lendületünket és a második félidőben egy nyolc perces gólcsöndünk alatt kaptunk 5 gólt. Talán kicsit elfáradtunk, fejben. Ezután már nem voltunk képesek a fordításra, csak futottunk az eredmény után, de nem adtuk fel. Az év legjobb játékával kaptunk ki egy jobb (legalábbis az nap) csapat ellen! A vecsésiek nagyon örültek, hiszen egy kiváló csapatot tudtak legyőzni. Mi sem szomorkodtunk, hiszen a mutatott játék a jövőre nézve nagyon biztató volt. De más eredményt is el tudtunk volna képzelni…
Sülyáp ellen megkavartam a csapatot, a mutatott játék felejthető, de a két pont begyűjtve és mindenki játszhatott.
Ekkor két fontos és nehéznek ígérkező mérkőzés volt már csak hátra, a második helyen álló Százhalombatta és a harmadik Vecsés ellen, valamint a hozható sülyi és szarusi összecsapások.
Áprilisban Fényszarut kipipáltuk, 8-2 a félidő, 15-8 a vége. Közben Vecsés Százhalombatta újbóli legyőzésével feljött a második helyre és fő riválisunkká lépett elő. Magabiztosan vezettük ugyan a pontvadászatot, és már csak két pont hiányzott a végső győzelemhez a hátra lévő három mérkőzésen (Vecsés, Sülysáp, Batta).
Május elején játszottuk a Vecsés elleni elmaradt mérkőzésünket. Semmi jó jel nem utalt arra, hogy sikerünk lesz aznap. Az utolsó négy hétben nem igazán tudtunk normálisan edzeni (Borfesztivál, sérülések, iskolai elfoglaltságok, nekem is rengeteg otthoni elfoglaltság adódott), a csapat is régen volt teljes létszámban együtt. Fel is készítettem a lányokat az esetleges kudarcra. Hisz még ott volt a Sülysáp elleni „rangadó”!
Elérkezett a mérkőzés napja! A csapat, közöttük én is, hihetetlen jó kedvvel érkezett a mérkőzésre egy szép napos,tavaszi reggelen. Olyan úgyis mindegy hangulatunk volt, és úgy döntöttünk, hogy jól érezzük ma magunkat. A mérkőzésre viszont összeszedtük magunkat és nagyon komolyan vettük, hisz amíg a labda kerek és pattog, akármi is lehet! Lett is…
Jól kezdtünk: Zsu indította a gólgyártást, majd Kata és Dóri felváltva válaszolt a vecsési gólokra (közben Franca is beköszönt egyszer). Magabiztos játékunk eredményeképp 2 gólos előnnyel mentünk a szünetre. Azért nem volt ennyire sima a dolog, hatalmas küzdelem volt a pályán. A szünetben éreztem az erőt a csapatban, hogy meg lehet a győzelem. A második játékrészben ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Folyamatosan növeltük az előnyünket, és 9 perc után 15-10-re vezettünk, Franca, Zsu, Bebe, Dóri góljaival . Már csak 11 perc. Jól álltuk a sarat. A vecsésiek folyamatosan rohamoztak, de most mindig időben odaértünk. A kapuban is, Lina a legjobbkor kapta el a fonalat, a kezdeti bizonytalanság után bravúrok tömkelege. De hát ilyen a csapatjáték, mindenki beleteszi a részét. Két perc volt hátra 4 gól előny (19-15). Ez meglesz- gondoltuk. 50 mp-időt kérünk, még két gól előnyünk van, megbeszéltük a taktikát: labdatartás, faultok, mindent csak lassan! Tökéletes, az elmúlt évek rutinja jól kamatozik. VÉGE! KUPAGYŐZTES A CSAPAT! Jöhetett az ünneplés, de előtte még begyűjtöttük a gratulációkat és részvétet nyilvánítottunk, meghallgattuk az ellenfél magyarázkodását a vereségről és elvonultunk ünnepelni az öltözőbe…
Utolsó játéknap, eredményhirdetés: Nagy feneket kerítettünk a dolognak, ki tudja mikor leszünk legközelebb BAJNOKOK. Lázas készülődés, plakátolás, szurkoló toborozás. Kicsit elfelejtjük, hogy még kézizni is kell…
Sülysáp az első meccs, sima győzelem-gondoltuk!. Szeretném, ha játszana mindenki egy-egy félidőt. Legfiatalabbjaink kezdtek. Sülysáp jól kezd, mi nem. 7 perc után 7-1, nem nekünk. Ez kevés lesz! Gondolkodom: változtassunk a felálláson? Két-három csere és miénk a meccs! Nem, nincs veszíteni valónk (csak a statisztika, az pedig nem számít), kell a rutin. A félidő 4-16! Csak 12 gólt kell ledolgozni a következő játék részben. Talán sikerül!
Felmegy az első sor. Gól itt, gól ott. A különbség nem csökken, de legalább nem nő. Bele kell jönni a játékba, de nagyon gyorsan fogy az idő. Már csak 9 perc van hátra, 10 gól a hátrány (10-20). Rákapcsol a csapat: 6 gól zsinórban, még négy kell az ikszhez. Átállunk nyitott védekezésre, sőt egészpályás letámadásra. A körülményekhez képest sok a hiba. Kapunk egy gólt, és dobunk hármat, 19-21. Ha még lenne egy perc, de nincs, ez a hajó elúszott…Úgy gondolom, a rövid távú sikert, feláldoztuk a hosszú távúért. Most választ kaptunk, néhány fel nem tett kérdésre! Ilyen a csapatjáték!
A kupa utolsó mérkőzése: Százhalombatta-Kóka. Nem szeretnénk vereséggel búcsúzni a kupától. Százhalombatta jó játékerőt képviselő csapat, mindig öröm ellene játszani. Kicsit komolyabban is vesszük, mint a sülysápi meccset. Jobban koncentrálunk, szívósabban védekezünk. Jól sikerül a kezdés, majd a félidő közepén megtorpanunk, hibák csúsznak a befejezésekbe, de szerencsére a másik oldalon is. Két gól előnyünk van a félidőben. Batta jobban kezd, kiegyenlít. És megrázzuk magunkat: nyolc gólunkra csak eggyel válaszolnak, most minden bejön. Jól játszik mindkét csapat a különbség már nem változik, 24-18 a vége. Fantasztikus hangulatú (köszönjük a szurkolóknak) mérkőzésen, jó játékkal búcsúztatjuk a 2008/2009 évi Batta kupát.
Szép és színvonalas eredményhirdetés után még együtt a csapat: süti (köszönjük Tündi néninek), torta, dumcsi, Activity (Bebe brillírozásával).
Izgalommal várom a folytatást...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
