Vecsés elleni meccseink már-már rangadónak bizonyulnak. Egészséges tisztelet alakult kia két csapat között, mind játékos, mind vezetői szinten. A mérkőzés előtt nem lehetett biztosra venni, hogy melyik csapat fog diadalmaskodni. Talán a Vecsésnek állt egy kicsit a zászló.
Úgy gondolom, csapatunk kiváló munkát végzett az elmúlt 2-2,5 hónapban, nagyon sok munka van a kezekben és a lábakban, és a fejlődés is látványos.
Ez a mérkőzés igazi erőfelmérő volt a számunkra, itt derült ki, hogy hol is tart a csapat. Ugye tudjuk, hogy Vecsésen is kiváló munka folyik, jó szakmai és tárgyi-anyagi háttérrel.  Mi sem panaszkodhatunk, de azért mégis csak van különbség...

Na de mi történt a mérkőzésen:
Nagyon jó iramban kezdődött a meccs. Támadás itt, támadás ott. Inkább a védekezésre koncentráltak a csapatok. Az első említésre méltó helyzett az 5. és a 6. percben történt, előbb Kóka, majd Vecsés hagyott ki hétméterest. Ezután Vecsés szerzett vezetést, amire még nyomban válaszoltunk, de ezután 2 gólt dobtak zsinórban. A kettes számot mi is megkedveltük, mert kettő büntetőt hagytunk ki és kettőe menberhátrányba hoztuk magunkat. A csapat védekezését és tartását minősíti, hogy négy mezőnyjátékossal is kivédekezte a vecsési rohamokat. A félidő 6-3 oda.

A második félidő is jó színvovalon zajlott. Ügyes, kreatív támadó játékunkkal nem tudtak mit kezdeni, de sajnos a befejezésbe sok hiba csúszott.Fantasztikusan védekeztünk, a nálunk tizencentikkel magasabb és ruganyosabb (nem említve a súlykülönbségeket) játékosaik átlövésből egyszer sem voltak eredményesek.
A mérkőzés hajrájában kiegyenlítettünk és esélyünk volt a vezetés megszerzésére, de sajnos ismét hibák csúsztak a befejezésbe.
A végén ugyan kikaptunk 14-12-re, de győztesként hagyhattuk el a pályát, mert nem az ellenfél győzött le minket, hanem a saját hibáink, rutintalanságunk.

A Dunavarsány elleni mérkőzéssel nem érdemes sokat foglalkozni. Az eredmény mindent elárul 25-0-ra nyertünk.
Igazi örömjáték volt, rengeteg góllal és gólszerzővel.
Igazából sok ilyen meccset éltünk már meg (nem arra gondolok, hogy nem dobtunk gólt, mert ilyen még soha sem fordult elő velünk, és a Batta kupa történetében sem volt még olyan csapat, amely nem kapott gólt), csak eddig mi voltunk a szenvedő alanyok, a Sors most kárpótolt minket...
 

A hétvége több jó teljesítményt (Kata, Márta, Franca, Dóri , Sára, Szani, Anna, Encsó) is hozott, amellyek hozzájárultak a jó eredményekhez, mégis Nessa és Zsu játéka meghatározó és kiemelkedő volt a csapatból.